HELYZETJELENTÉS!

Sziasztok!

Újból nekikezdek a blognak, de nem egyedül! Az alábbi linken olvashatjátok bővebben:

https://www.wattpad.com/614202637-dylan-%C3%A9s-a-szerelem-helyzetjelent%C3%A9s

Valamint a történet innentől átkerül WATTPADRE! Aki szeretné tovább olvasni a sztorit, az mostantól rakja olvasólistára!

By: Cleo

10.rész Daniel vallomása

Előző rész tartalmából:
Majdnem megcsókoltam.
-Elhívtak randira!
De nem láttam a nevét sehol.
 Bíztam benne, hogy talán Daniel tudja.



Diana gyorsan felhívta Danielt, hogy megkérdezze tud-e valamit Wrenről.
-Szia.....Jól...figyu, nem ismersz valamilyen Wrent??.........értem......kösz.....puszi-ezzel lerakta.
-Na ?- kérdeztem kíváncsian.
-Sajna nem ismeri - mondta ferde szájjal Dy
-Ajj nemár- picit lelombozódtam, de sebaj. Elkezdtem videókat nézni, zenét hallgatni meg ilyenek.
Úgy délután 3 óra 55 perc lehetett, mikor csöngetett valaki
-Ki a franc lehet ez ?-gondoltam majd megindultam lefele ajtót nyitni. Kinyitottam az ajtót, ahol Wren és Daniel állt, majd mellém jött Diana, szépen, csinosan és kisminkelve.
-Sziasztok-köszönt mosolyogva Diana.-Indulhatunk ??-kérdezte, majd rám nézett és rögtön folytatta- Miért vagy a pizsidben?-
-Mert videót néztem ?- kérdeztem úgy mintha normális lenne.-Kellett volna valamiért készülődnöm?-kérdeztem értetlenül. Ekkor Dy a fülemhez hajol és belesúgja.
-Dupla randi van, nem emlékszel?-kérdezte a fülembe suttogva mire végleg lefagytam
-Basszus, a randi.-csaptam a homlokomra.
-Elfelejtetted??-kérdezte meglepődve Wren. Én meg csak néztem rá- Azt hittem kedvesebb vagy te ennél....Mégis hogy képzelted te ezt, ribanc???-az utolsó mondatot már kiabálta. Erre a mondatára Diana felpofozta Wrent.

-Húzzál innen, de rohadt gyorsan- Sziszegte Diana, mire Wren elindult, szépen hazafelé. Megöleltem Dy-t, és ők elindultak a randira. Hogy lehetek ennyire balfasz? Bementem majd felvettem egy normális ruhát, egy kevés sminket és eldöntöttem, hogy meglátogatom Dylant. Azért ilyen késő délután megyek, mivel ma volt a műtétje. Nem kellett sok idő, tíz perc alatt oda értem a kórházhoz. Besétáltam, majd odamentem a recepcióhoz.
-Jónapot, Mrs.Posey. Dylanhez jöttem - mondta mejd kedvesen válaszolt.
-Rendben, nagyon hiányolt már.- magyarázta nekem, mire melegség öntötte el a szívemet. Jó hallani, hogy valaki gondol rám. Mikor beléptem az ajtón, igazán meglepődtem. Dylan éppen a kezeivel játszott, mellette egy lány rám nézett és elkezdett nevetni.
-Jobb kéz: Hogy vagy Maya? Annyira hiányoztál.-kérdezte a kezétől Dylan. Épp válaszoltam volna mire újra megszólalt.-Bal kéz: Én jól vagyok. És te, Dylan? Te is úgy hiányoztál nekem.-Erre összeérintette a két kezét és cuppogó hangokat adott ki. Erre a lány még jobban elkezdett nevetni.
-Mivan, mi a fenén röhögsz? - kérdezte idegesen Dyl, majd a lány felém mutatott. Dylan arca egyik pillanatról a másikra váltott át, mérgesről mosolygóssá.
-Ó..Sz..szia Maya- mondta elpirulva.- Ugye..Ezt..ezt nem láttad?- kérdezte, abban reménykedve hogy nemet mondok.

De bólintottam.
-Szia, én Spencer vagyok.- mutatkozott be a lány, ezek szerint Spencer.-Nem kell bemutatkoznod. A neved Maya, Dylan már sokat mesélt rólad.- mondta majd Dylanre nézett, és elkezdte fel-le húzogatni a szemöldökét, mire én elpirultam.
-Hogy vagy?- kérdeztem a műtétje miatt.
-Jól vagyok. Pár nap és kint vagyok a kórházból. Képzeld, apám vett nekem egy kutyát. Legalábbis nekem azt mondta.-magyarázta.
-És elnevezted már?-kérdeztem kíváncsian
-Igen. Alex a neve. Border Collie fajtájú.-mesélte.

-Az cuki kutya- mondtam mosolyogva. Bejött a nővér, így sajnos mennem kellett. Elköszöntünk, majd hazaindultam. Vajon Dy és Dan jól érzik magukat a randin?

~Diana szemszöge~

Megérkeztünk, egy A Capella nevezetű cukrászdába. Nagyon szép helynek tűnik.

Leültünk, majd elkezdtük nézni, mit rendeljünk. Én egy csokis sütit rendeltem, vanília fagyival, míg Daniel túrógombóctortát kért, epres fagyival. Elkezdtünk beszélgetni.
-Valami fontosat kell mondanom- mondta nekem Daniel. Most nem akartam az a csacsogós csaj lenni, ezért hagytam hogy elmondja.
-Hallgatlak-mondtam mosolyogva.
-Az igazságot megvallva. Ezt már a buli éjszakáján is elakartam neked mondani, de nem sikerült, mivel nagy volt a hangzavar. De az igazság az. Hogy meleg vagyok.- mondta idegesen. Na, én itt sokkoltam le. Hogy mivan? Tekerjünk csak vissza egy picit. Hogy meleg?.
-Megértem hogyha ez baj. Sajnálom hogy eddig n em tudtam elmondani-mondta lehajtott fejjel.
-Mi?? Semmi baj, Daniel. Nem ítéllek el. Elfogadlak. Figyu, legyünk akkor barátok.-mondtam
-Nem- itt meglepődötten néztem Danielre.-Hanem legjobb barátok. Elmosolyodtunk és megöleltük egymást.

9.Rész: Randipartner kerestetik

 Előző rész tartalmából:

Azért a műtéttől picit félek...
Úgy döntöttem, hogy el is hívom egy randira.
El kell hívnom randira. Jajj, a szerelem...
A szívem egyik része, elvan veszve.
-Egyáltalán...akarsz róla beszélni?


Meglátogattam Dylan-t. Nagyon rosszul volt. Elmondta, hogy szeret. Megrendültem a mondata hallatán. De legbelül én is éreztem ugyanezt. Ezt a kötődést, amit régóta meg kellett volna találnunk. A következő látképem az volt, hogy majdnem megcsókoltam. Hallottam egy zenét. Felébredtem a telefonom riasztására. 9:22. Felkelésemet, az ágyban telefonozás segítette. Miután, nagy nehezen kikászálódtam az alvóhelyemről, belestem öcsém kulcslyukán. Még aludt a kis szaros. Igazából....fogalmam sincs, miért keltem ilyen korán. Szerintem ha nem ezt álmodtam volna, akkor kinyomva az ébresztőt, aludtam volna tovább. Viszont semmi kedvem ugyanazt, vagy a folytatást álmodni. Inkább a mai randimra kéne koncentrálni. Előkészültem a reggelihez, amikor kopogtak. Most készül az új csengő. Kinyitottam és Dana állt ott, annyira izgatott volt, hogy majd' kihullott az összes hajszája. Pedig neki is nagyon sok haja van. Nem szólt semmit, bejött a küszöbön, majd határozottan leült az étkezőasztal székre, én pedig a reggelimmel szembe vele. Megpróbált lenyugodni, de még mindig nagyon nyugtalan volt. Épphogy haraptam volna a szendvicsembe, Dy megszólalt.
-Tegnap... -mély levegőt vett, majd folytatta. Nagyon türelmetlen. -nem mondtam, mert elfelejtettem. -hangja már repesett annyira az izgultságtól. -Elhívtak randira! -magasabban mondta e szavakat, és kicsit hangosabban is.
-Csssshhh. Halkabban, Shawn még alszik. -csillapítottam le az előttem ülő barátnőmet.
-Már nem alszom! -kiabált le az emeletről Mr. Davis.
-Bocsi! -üvöltött vissza.
-Már úgyis mindegy. -ordította álmosan.
Gondolkoztam, hogy én is elmondjam-e, de végül elmeséltem. Dy nagyon megörült, egyből felvetette az ötletet, hogy dupla randi legyen.

Beleegyeztem, úgysem voltam még ilyenen, jó móka lehet. Csak az a baj, hogy nem adott meg semmilyen elérhetőséget, és én sem. Épp gondolkoztam, hogy nem-e mondott valamit, de nem jutott eszembe semmit. Dy-nak eszébe ötlött. Megkeressük az interneten, hisz' úgyis valahol fent van. Diana felfutott a szobámba, és bekapcsolta a gépet.
-Neve?
-Wren. -válaszolta.
-És? -leírta a keresztnevét, majd megfagyott a keze.
-Mi és? Nem tudom. Biztos mondta, csak... már nem emlékszem. -halkultam el, kicsit szégyelltem magam.
-Oké, meglátjuk, hogy ismerő-e valamelyik név.
Megmutatta az összes Wren nevezetű embert, de nem láttam a nevét sehol. Dy ezután képet keresett. Még mindig semmi. Törtem a fejem, vajon, hogy találhatnánk meg.
-Tegnap volt a buli...Shawn bulija. -motyogtam, amiből Dy nem sokat értett. -Várjunk, de hülye vagyok. -csaptam meg a homlokomat. -Shawn biztos tudja, hiszen miért jött volna el?! -rázogatta barátomat, amitől kicsit megijedt, de miután kijózanult, követett a szobába. Lenyomtam a kilincset, de be volt zárva. Kopogtam, mint egy őrült, de lássuk be, ez most nagyon fontos.
-Nysd ki! -rikoltoztam.
-Várjál, még felöltözök!
2 perc múlva kinyitotta az ajtót, közben Diana is megérkezett mellém, és azt kérdezgette, hogy láttam-e már Shawn felső testét. Rohantam be a szobába.
-Ki az a Wren? -nem pepecseltem, ki mondtam, amit akartam.
-Honnan tudnám?
Kérdezgettem még tőle még pár dolgot, de nem lettem gazdagabb az információval, amit kaptam. Körülírtam, hogy hogy néz ki, de nem emlékezett rá. Azt felelte az egészre, hogy nem ismer semmilyen srácot, akinek a neve Wr-vel kezdődik, és en-nel végződik. Bíztam benne, hogy talán Daniel tudja.

Következő rész tartalmából:
 -Basszus, a randi.-
 Mégis hogy képzelted te ezt, ribanc???
 - Ugye..Ezt..ezt nem láttad?-
 Dylanre nézett, és elkezdte fel-le húzogatni a szemöldökét
 -Hanem legjobb barátok.

8.Rész: Randi a láthatáron

Előző részek tartalmából:

Shawn, mintha kicsit ideges lenne. Pont mint Maya.
Nem lökött el magától, ez nem jelenthet túlságosan rosszat.
~Dylan szemszöge~
A mellettem fekvő lány meg csak nézett, néhol röhögött rajtam.
-Szia haver, látom, hogy jobban vagy. Úgy tűnik, sikerült elfelejtened Mayát. 

~Maya szemszöge~

Neki köszönhetem, hogy van ez a buli, hogy megismerhetek egy aranyos srácot.

~Dylan szemszöge~

-Veletek mi van?- kérdeztem Tylert.

-Asszem... most van Shawn szülinapi bulija. Mivel nem nagyon ismerjük Shawnt, így nem éreztük volna jól magunkat, plusz nem hívtak meg- mesélte Tyler.

Egy ideig még beszélgettünk, mikor bejött az ápoló, hogy lecserélje a gipszeket. Néhány nap, és megcsinálják a bordámat is. Egy hétig még maradok, aztán végre hazamehetek.

Azért a műtéttől picit félek, de mivel ez a legjobb kórház a környéken, bízom bennük.

~Wren szemszöge~

Nagyon megtetszett nekem ez a lány. Úgy döntöttem, hogy el is hívom egy randira.
-Maya. lehet egy kérdésem?-szólítottam meg.
-Persze- válaszolt kedvesen.
-Eljönnél velem egy randira?- kérdeztem reménykedve.
-Persze- válaszolt mosolyogva.
-Okés, akkor itt, délután 4-re itt vagyok
-Rendben-válaszolt nagy örömmel Maya. 

~Maya szemszöge~

Néhányan már elmentek, mert holnap valami dolguk volt, vagy valami. A tortából még maradt egy kicsi, én meg éhes voltam, így szedtem magamnak egy kis szeletet a tányéromra. Elismerésem, nagyon finom lett. Pedig ez volt az első sajttortám. Biztos csak kezdők szerencséje. Csak ültem és ettem, közben néztem, ahogy táncolnak az emberek. Szólt a zene, táncoltak, valaki meg csak ült és nézte a többieket. Az utóbbiakhoz én tartoztam. Nem tudtam mit csinálni. Sajna Wrennek is dolga volt holnapra, így ő sincs már itt. Ahogy látom, Diana még mindig táncol Daniellel. Jajj, a szerelem...

~Daniel szemszöge~

Nem szeretek senkinek sem csalódást okozni, azzal hogy elutasítom szóval...El kell hívnom randira. 
-Diana- szólítottam meg.
-Igen- kérdezte mosolyogva. Mintha tudná hogy éppen elhívom egy randira.
-Azt szeretném kérdezni..hogy eljönnél-e velem egy randira? -kérdeztem szégyenlősen.
- Persze, miért ne?- mondta határozottan.
-Rendben, akkor holnap, délután 4-kor.
-Okés- válaszolt mosolyogva, majd leültem a kanapéra.

~Maya szemszöge~ 

Úgy hiányzik Dylan.. Nem tudom miért. De azzal hogy mindig bámult, azzal a szívem egyik részét töltötte be. Most, hogy nem tud bámulni engem...A szívem egyik része, elvan veszve. Nem sokan maradtak. Csak négyen voltunk. Diana, Daniel, Shawn, én.
-Nekem mennem kell, további szép estét, sziasztok- köszönt el, majd Daniel távozott, így már csak én és a barátnőm maradtunk, meg persze Shawn. Én felmentem a lefekvéshez készülődni, mert fáradt vagyok, de Diana még pörög, úgyhogy addig ő eltakarít mindent. Bementem a fürdőbe, majd megengedtem magamnak vizet. Forró fürdőre van szükségem, így telenyomtam a kádat tusfürdővel, a habosabb hatás érdekében. Úgy negyed óra múlva ki hűlt a víz, így kikászálódtam a kádból, megtörölköztem, majd felvettem a pizsimet. Lementem a konyhába, ahol Dy, elképesztő gyorsasággal feltakarított. Kijött a nappaliból, majd mondta hogy mennie kell, így kiengedtem. Felmentem a szobámba, majd pár perc múlva bejött Shawn.
-Szia...Nem tudom mi ütött belém, nem akartam olyat csinálni csak..... valamiért bántott hogy.....-itt megállítottam.
-Egyáltalán...akarsz róla beszélni?-kérdeztem.
-Hát... nem nagyon, mert lehet, hogy úgyse értenéd meg.
-Rendben..ahogy jónak látod.- válaszoltam, majd hosszas ölelkezés után, Shawn kisétált, majd elnyomott az álom. 

Következő rész tartalmából:
Majdnem megcsókoltam.
-Elhívtak randira!
De nem láttam a nevét sehol.
 Bíztam benne, hogy talán Daniel tudja.