Azért a műtéttől picit félek...
Úgy döntöttem, hogy el is hívom egy randira.
El kell hívnom randira. Jajj, a szerelem...
A szívem egyik része, elvan veszve.
-Egyáltalán...akarsz róla beszélni?
Meglátogattam Dylan-t. Nagyon rosszul volt. Elmondta, hogy szeret. Megrendültem a mondata hallatán. De legbelül én is éreztem ugyanezt. Ezt a kötődést, amit régóta meg kellett volna találnunk. A következő látképem az volt, hogy majdnem megcsókoltam. Hallottam egy zenét. Felébredtem a telefonom riasztására. 9:22. Felkelésemet, az ágyban telefonozás segítette. Miután, nagy nehezen kikászálódtam az alvóhelyemről, belestem öcsém kulcslyukán. Még aludt a kis szaros. Igazából....fogalmam sincs, miért keltem ilyen korán. Szerintem ha nem ezt álmodtam volna, akkor kinyomva az ébresztőt, aludtam volna tovább. Viszont semmi kedvem ugyanazt, vagy a folytatást álmodni. Inkább a mai randimra kéne koncentrálni. Előkészültem a reggelihez, amikor kopogtak. Most készül az új csengő. Kinyitottam és Dana állt ott, annyira izgatott volt, hogy majd' kihullott az összes hajszája. Pedig neki is nagyon sok haja van. Nem szólt semmit, bejött a küszöbön, majd határozottan leült az étkezőasztal székre, én pedig a reggelimmel szembe vele. Megpróbált lenyugodni, de még mindig nagyon nyugtalan volt. Épphogy haraptam volna a szendvicsembe, Dy megszólalt.
-Tegnap... -mély levegőt vett, majd folytatta. Nagyon türelmetlen. -nem mondtam, mert elfelejtettem. -hangja már repesett annyira az izgultságtól. -Elhívtak randira! -magasabban mondta e szavakat, és kicsit hangosabban is.
-Csssshhh. Halkabban, Shawn még alszik. -csillapítottam le az előttem ülő barátnőmet.
-Már nem alszom! -kiabált le az emeletről Mr. Davis.
-Bocsi! -üvöltött vissza.
-Már úgyis mindegy. -ordította álmosan.
Gondolkoztam, hogy én is elmondjam-e, de végül elmeséltem. Dy nagyon megörült, egyből felvetette az ötletet, hogy dupla randi legyen.
Beleegyeztem, úgysem voltam még ilyenen, jó móka lehet. Csak az a baj, hogy nem adott meg semmilyen elérhetőséget, és én sem. Épp gondolkoztam, hogy nem-e mondott valamit, de nem jutott eszembe semmit. Dy-nak eszébe ötlött. Megkeressük az interneten, hisz' úgyis valahol fent van. Diana felfutott a szobámba, és bekapcsolta a gépet.
-Neve?
-Wren. -válaszolta.
-És? -leírta a keresztnevét, majd megfagyott a keze.
-Mi és? Nem tudom. Biztos mondta, csak... már nem emlékszem. -halkultam el, kicsit szégyelltem magam.
-Oké, meglátjuk, hogy ismerő-e valamelyik név.
Megmutatta az összes Wren nevezetű embert, de nem láttam a nevét sehol. Dy ezután képet keresett. Még mindig semmi. Törtem a fejem, vajon, hogy találhatnánk meg.
-Tegnap volt a buli...Shawn bulija. -motyogtam, amiből Dy nem sokat értett. -Várjunk, de hülye vagyok. -csaptam meg a homlokomat. -Shawn biztos tudja, hiszen miért jött volna el?! -rázogatta barátomat, amitől kicsit megijedt, de miután kijózanult, követett a szobába. Lenyomtam a kilincset, de be volt zárva. Kopogtam, mint egy őrült, de lássuk be, ez most nagyon fontos.
-Nysd ki! -rikoltoztam.
-Várjál, még felöltözök!
2 perc múlva kinyitotta az ajtót, közben Diana is megérkezett mellém, és azt kérdezgette, hogy láttam-e már Shawn felső testét. Rohantam be a szobába.
-Ki az a Wren? -nem pepecseltem, ki mondtam, amit akartam.
-Honnan tudnám?
Kérdezgettem még tőle még pár dolgot, de nem lettem gazdagabb az információval, amit kaptam. Körülírtam, hogy hogy néz ki, de nem emlékezett rá. Azt felelte az egészre, hogy nem ismer semmilyen srácot, akinek a neve Wr-vel kezdődik, és en-nel végződik. Bíztam benne, hogy talán Daniel tudja.
Következő rész tartalmából:
-Basszus, a randi.-
Mégis hogy képzelted te ezt, ribanc???
- Ugye..Ezt..ezt nem láttad?-
Dylanre nézett, és elkezdte fel-le húzogatni a szemöldökét
-Hanem legjobb barátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése