4.Rész: "Senki sem érdemli meg"

 Előző részek tartalmából:

-Mióta vagytok együtt? -érdeklődtem. -2 hete...
Nem hallottam hangokat a külvilágból. 
 De minden más lett, mikor felébredtem....
~Dylan szemszöge~
Kinyitottam a szemem. Olyan jó álmom volt.



~Maya szemszöge~

Most fél órával hamarabb keltem, mivel meglepem palacsintával a szülinapost. Igen, igen, Shawn-nak szülinapja van. 18 éves a kis nyomi. Fuhh....Emlékszem mikor még én lettem 18. Sose felejtem el azt a napot mikor másnap felkeltünk...Kupi mindenhol, üres üvegek az asztalokon, maradék kaják. Meg persze sok másnapos ember a földön....Mielőtt még anyáék hazaértek volna, gyors összepakoltunk. Na, de most Shawnnak van szülinapja nem nekem. Úgyhogy kezdjünk neki. Villámgyorsan felöltöztem, megmosakodtam és siettem le a konyhába. Előkészítettem az alapanyagokat és gyorsan összedobtam a palacsintatésztát. Megcsináltam 4 darabod, amit kitettem egy tányérra. Miután elkezdtem az ötödiket csinálni, a 4 palacsintára csurgattam nutellát és tettem rá tejszínhabot meg epret. Remélem örülni fog neki.

Hamar megcsináltam a palacsintákat, amiket lefedtem egy másik tányérral. Shawn Nutellás-epres-tejszínhabos palacsintáját meg a kezemben vittem fel a szobájába. Letettem az éjjeli szekrényére és elkezdtem ébreszteni a szülinapost.
-Shawn...Ideje felkelni, a hasadra süt a nap..-rázogattam meg óvatosan a vállát, mire kinyitotta a szemeit.
-Ajj.....még 5 percet, kérleeek-könyörgött Shawn.-Várjunk.... ez palacsinta illat ???Meg...Nutella??-kérdezte már aktívabban és ránézett az éjjeliszekrényére.
-Boldog szülinapooooot.-kiáltottam nevetve majd megöleltük egymást.
-Köszönööm. Hú ez de jól néz ki.-nevette el magát majd lementünk a konyhába enni. De mielőtt elkezdtük  volna a palacsinták elfogyasztását, persze, hogy csinálnunk kellett róluk képet.


~15 perc múlva~

Gyorsan felvittem az arcomra egy kis sminket, Shawn addig elkészült. Ekkor valaki csöngetett. Kinyitottam az ajtót és ott állt Diana.
-Na heló csajszi!-köszöntött
-Szia- öleltem át nevetve.
-Szia szülinapos, hogy érzed magad?-kiabált fel Dy Shawnnak.
-Szia. Köszi jól vagyok.-kiabált le öcsém. Pár perc múlva lejött Shawn és kilépett az ajtón azzal, hogy megy egy haverjához. Mi pedig arra gondoltunk Dy-jal, hogy akkor elvisszük Shawnt, mi pedig bevásárlunk ugyanis csinálunk egy baráti meglepetés bulit. Kiraktuk Shawnt mi meg elindultunk a bevásárlóközpont felé. Kb 1 óráig vásároltunk aztán pedig elindultunk hazafele. Én úgy éreztem, hogy valami hiányzik, de aztán kivertem a fejemből, mert úgy emlékszem mindent megvettünk. Hazaértünk és elkezdtünk díszíteni. Dy felkötözte a lufikat néhány helyére és megcsinálja a meghívókat, én pedig elhelyeztem az asztalokat meg a székeket. Ekkor ötlött az eszembe, hogy mégis elfelejtettünk venni valamit.
-Basszus, a kenyér a szendvicshez.-kiáltottam fel mérgemben.-Mindjárt jövök, elbiciklizek a bolthoz.-mondtam és már indultam is. Éppen elhajtottam a kórház mellett. Nem bírtam ki, ezért bementem és odamentem a recepcióhoz.
-Jó napot, Mrs.Posey, Dylan O'Brienhez jöttem látogatóba.-mondtam kedvesen Ty anyukájának
-Rendben, a 17-es szobában van- mosolygott rám, így elindultam. Mikor megtaláltam,megálltam az ajtónál és benéztem. Éppen ébren volt,így kopogtam, majd az ajtó felé szegezte tekintetét. Mikor meglátott elmosolyodott.

-Szia- mosolygott rám.

-Szia- köszöntem én is mosolyogva, majd leültem mellé.-Te.....Te megmentetted...az életem....-itt legördült egy könnycsepp az arcomon.

-Ne sírj.-itt letörölte a könnycseppet az arcomról. -Mert senki sem érdemli meg azt hogy elveszítsen egy vicces, kedves, aranyos lányt mint te...- a mondat végére egyre halkabb lett. Ránéztem...és óvatosan megöleltem. Körülbelül öt percig így voltunk, aztán elbúcsúztunk egymástól, mert bejött Mrs.Posey, hogy lejárt a látogatási idő. Gyorsan elbicikliztem a közeli bolthoz, megvettem a 3 kiló szeletelt kenyeret és hazabicikliztem. 

-Hol voltál ilyen sokáig?? -kérdezte Dy.

-Jah, csak....csak nagyon sokan voltak..-mondtam úgy, mintha igaz lenne.

-Óh, így már értem- nevetett Diana.-Nah, gyorsan csináljuk meg a szendvicseket és várjuk a vendégeket meg Shawnt....

Következő részek tartalmából:
-A meghívókat elküldted? -kérdeztem, ugyanis míg én távol voltam, addig Ő írta őket.
-Nem, ott vannak az asztalon. -válaszolt.
 ~Dylan szemszöge~
 Ó, szia, Dylan, bírlak...Szia... Helyes vagy... Akkor mégis mire vársz?

Köszönjük, ha elolvastad, szép napot nektek :)