2016. augusztus 30., kedd

10.rész Daniel vallomása

Előző rész tartalmából:
Majdnem megcsókoltam.
-Elhívtak randira!
De nem láttam a nevét sehol.
 Bíztam benne, hogy talán Daniel tudja.



Diana gyorsan felhívta Danielt, hogy megkérdezze tud-e valamit Wrenről.
-Szia.....Jól...figyu, nem ismersz valamilyen Wrent??.........értem......kösz.....puszi-ezzel lerakta.
-Na ?- kérdeztem kíváncsian.
-Sajna nem ismeri - mondta ferde szájjal Dy
-Ajj nemár- picit lelombozódtam, de sebaj. Elkezdtem videókat nézni, zenét hallgatni meg ilyenek.
Úgy délután 3 óra 55 perc lehetett, mikor csöngetett valaki
-Ki a franc lehet ez ?-gondoltam majd megindultam lefele ajtót nyitni. Kinyitottam az ajtót, ahol Wren és Daniel állt, majd mellém jött Diana, szépen, csinosan és kisminkelve.
-Sziasztok-köszönt mosolyogva Diana.-Indulhatunk ??-kérdezte, majd rám nézett és rögtön folytatta- Miért vagy a pizsidben?-
-Mert videót néztem ?- kérdeztem úgy mintha normális lenne.-Kellett volna valamiért készülődnöm?-kérdeztem értetlenül. Ekkor Dy a fülemhez hajol és belesúgja.
-Dupla randi van, nem emlékszel?-kérdezte a fülembe suttogva mire végleg lefagytam
-Basszus, a randi.-csaptam a homlokomra.
-Elfelejtetted??-kérdezte meglepődve Wren. Én meg csak néztem rá- Azt hittem kedvesebb vagy te ennél....Mégis hogy képzelted te ezt, ribanc???-az utolsó mondatot már kiabálta. Erre a mondatára Diana felpofozta Wrent.




-Húzzál innen, de rohadt gyorsan- Sziszegte Diana, mire Wren elindult, szépen hazafelé. Megöleltem Dy-t, és ők elindultak a randira. Hogy lehetek ennyire balfasz? Bementem majd felvettem egy normális ruhát, egy kevés sminket és eldöntöttem, hogy meglátogatom Dylant. Azért ilyen késő délután megyek, mivel ma volt a műtétje. Nem kellett sok idő, tíz perc alatt oda értem a kórházhoz. Besétáltam, majd odamentem a recepcióhoz.
-Jónapot, Mrs.Posey. Dylanhez jöttem - mondta mejd kedvesen válaszolt.
-Rendben, nagyon hiányolt már.- magyarázta nekem, mire melegség öntötte el a szívemet. Jó hallani, hogy valaki gondol rám. Mikor beléptem az ajtón, igazán meglepődtem. Dylan éppen a kezeivel játszott, mellette egy lány rám nézett és elkezdett nevetni.
-Jobb kéz: Hogy vagy Maya? Annyira hiányoztál.-kérdezte a kezétől Dylan. Épp válaszoltam volna mire újra megszólalt.-Bal kéz: Én jól vagyok. És te, Dylan? Te is úgy hiányoztál nekem.-Erre összeérintette a két kezét és cuppogó hangokat adott ki. Erre a lány még jobban elkezdett nevetni.
-Mivan, mi a fenén röhögsz? - kérdezte idegesen Dyl, majd a lány felém mutatott. Dylan arca egyik pillanatról a másikra váltott át, mérgesről mosolygóssá.
-Ó..Sz..szia Maya- mondta elpirulva.- Ugye..Ezt..ezt nem láttad?- kérdezte, abban reménykedve hogy nemet mondok.




De bólintottam.
-Szia, én Spencer vagyok.- mutatkozott be a lány, ezek szerint Spencer.-Nem kell bemutatkoznod. A neved Maya, Dylan már sokat mesélt rólad.- mondta majd Dylanre nézett, és elkezdte fel-le húzogatni a szemöldökét, mire én elpirultam.
-Hogy vagy?- kérdeztem a műtétje miatt.
-Jól vagyok. Pár nap és kint vagyok a kórházból. Képzeld, apám vett nekem egy kutyát. Legalábbis nekem azt mondta.-magyarázta.
-És elnevezted már?-kérdeztem kíváncsian
-Igen. Alex a neve. Border Collie fajtájú.-mesélte.




-Az cuki kutya- mondtam mosolyogva. Bejött a nővér, így sajnos mennem kellett. Elköszöntünk, majd hazaindultam. Vajon Dy és Dan jól érzik magukat a randin?

~Diana szemszöge~

Megérkeztünk, egy A Capella nevezetű cukrászdába. Nagyon szép helynek tűnik.


Leültünk, majd elkezdtük nézni, mit rendeljünk. Én egy csokis sütit rendeltem, vanília fagyival, míg Daniel túrógombóctortát kért, epres fagyival. Elkezdtünk beszélgetni.
-Valami fontosat kell mondanom- mondta nekem Daniel. Most nem akartam az a csacsogós csaj lenni, ezért hagytam hogy elmondja.
-Hallgatlak-mondtam mosolyogva.
-Az igazságot megvallva. Ezt már a buli éjszakáján is elakartam neked mondani, de nem sikerült, mivel nagy volt a hangzavar. De az igazság az. Hogy meleg vagyok.- mondta idegesen. Na, én itt sokkoltam le. Hogy mivan? Tekerjünk csak vissza egy picit. Hogy meleg?.
-Megértem hogyha ez baj. Sajnálom hogy eddig n em tudtam elmondani-mondta lehajtott fejjel.
-Mi?? Semmi baj, Daniel. Nem ítéllek el. Elfogadlak. Figyu, legyünk akkor barátok.-mondtam
-Nem- itt meglepődötten néztem Danielre.-Hanem legjobb barátok. Elmosolyodtunk és megöleltük egymást.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése