Suliban vagyunk....Ketyeg az óra...Tik-tak, tik-tak. Hihetetlen milyen lassan megy az idő, ha unatkozol. Nincs padtársad, akivel írogathatsz. Valaki papírrepülőt dobál, más firkálgatja a füzetét. Dylan meg engem bámul. Borzasztóan idegesítő, legszívesebben leütném úgy, hogy holnaputánig fel sem kel. Inkább rajzolgatok a radíromra. Mr. Fitz, az irodalomtanár meg csak dumál. Nem azért, kellemes a hangja, csak épp nem mond olyat, amit emlegetni fog a történelem, hogy milyen fecskét látott az erkélyen, ami a szemetesből evett. Az a jó ebben a tanárban, hogy mindig van valami érdekes története. Csak ez épp nem az.
~Kicsöngettek~
Végre, szabad vagyok. Mikor felálltam a helyemről, észrevettem, hogy Dylan jön felém, ezért villámgyorsan összepakoltam a cuccomat.
-Szia Maya, figyelj...
-Bocsi, sietek, nem tudok beszélni. -gyorsan elhúztam, még mielőtt válaszolt volna. Lementem az ebédlőbe, majd Diana-val találtam szembe magam.
-Szia. -öleltem meg.
-Szia. Mizújs? -kérdezte vidáman.
-Nem sok minden. Siessünk, mert hosszú lesz a sor. -megfogtam a csuklóját, és húztam magammal.
Körülbelül fél órát vártunk az ebédnél. A mai kaja zöldségleves. Szinte mindig azt kapunk. Nem szeretem a zöldséget. A második viszont jobb, lasagne. Dy kedvence. Az asztalnál beszélgettünk Dylan-ről. Barátnőm elmondta, hogy dalokat ír, de azt tudja, hogy milyet. Tuti, hogy nem rock-ot, azt lehetne látni a kinézetén. Dylan.....olyan kisfiús. Meglehetősen furcsa. Diana-val megbeszéltük, hogy hazamegyek a pénztárcámért, és megyünk vásárolni. Körülbelül 20 percre vagyok az otthonomtól. Útközben beraktam a fülest, és zenét hallgattam. Már a saroknál voltam, mikor eszembe jutott, hogy nem vittem kulcsot. Na most mi lesz? Remélem, hogy Shawn otthon van. Mikor az ajtóhoz értem, kopogtam. Kopogtam, kopogtam, és csak kopogtam. Ott toporzékoltam, amikor eszembe ötlött, hogy fel kéne hívni.
-Szia. Otthon vagy? -érdeklődtem toporzékolva, mert lehet, hogy Diana jó sokáig fog várni rám.
-Hát...öömm....aha. -motyogott, alig hallottam valamit abból amit mondott.
-Most miért motyogsz? -furcsálltam, hiszen mindig érthetően mond mindent.
-Mert nem akarom, hogy a büdös a számba menjen. -válaszolt már érthetően, de hallottam idegeskedést a hangján.
-Mi?
-A wc-n vagyok. -felelt már nyugodtabban.
Á..értem. nagyvécén van. Ha Ő oda bemegy, onnan aztán ki nem jön vagy 30 percig.
-Mikor mentél be?
-5 perce.
Oh, de jó. 10 perc, míg kifossa magát, + 20, mert telefonozik. Meg lettem áldva vele. Szegény Dy most várhat. Nem volt más választásom, nem kérhetek tőle pénzt. Kénytelen voltam várni, leültem a lépcsőre, és ott voltam, amíg nem nyitott ajtót.
~35 perc múlva~
Kinyitotta az ajtót. Biztos egy Pokémon volt a wc-ben, és azt próbálta megfogni 10 percig. Őrület, hogy milyen sokat keres Pokémonokat. Múltkor betört egy házhoz, amiért egy ritka Pokémont talált. Szerencsére nem hívta a zsarukat. Felszaladtam a pénztárcához, majd rohantam is a Daniel's Boutique nevű bolthoz, ami előtt vár Diana. Az út felénél volt egy zebra, ami zölden világított. Gondoltam, hogy úgyis átérek. Amikor a zebra közepén sétáltam, láttam egy autót, ami nemhogy lelassítana, inkább gyorsított. Elfutni már nem tudtam, majdnem elütött, amikor valaki ellökött. Az aszfaltra zuhantam, így egy-két sebet szereztem a kezemen, és a lábamon.
Következő rész tartalmából:
Nekem nincs semmi bajom, de őt elütötték. Megmentette az életem....... Súlyos sérülései vannak. Nincs eszméleténél
Köszönjük ha elolvastad, reméljük, hogy tetszett. A facebook oldalunkon megosztunk érdekességeket, spoilereket, ha szeretnéd, követheted. A következő részig, Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése