Az ablakban néztem kifele, mikor megpillantottam Shawnt és a haverját.
-Szia...-köszönt nekem egy srác.
Shawn felrohan a lépcsőn....Amit láttam.. Az borzasztó...
-Mégis mit képzelsz mit csinálsz?
...Ezaz, bejövök neki.
-És mond csak, mit szeretsz csinálni? -érdeklődött utánam Daniel. Nagyon cuki.
-Filmet nézni, vásárolni, de legjobban nevetni szeretnek.
-Szóval szereted a vicces srácokat?
-Igen, és cuki is vagy. -bókoltam.
-Figyelj, én....
Gyere táncoljunk. -vágtam közbe a szavába, hisz' ez a kedvenc zeném.
Pont szembe voltam a lépcsőnek és láttam, hogy Maya jön lefelé, az öccsével. Shawn, mintha kicsit ideges lenne. Pont mint Maya. Gondolatban már ott voltam mellette, de testileg nem. Nem hagyhatom itt ezt az aranyos srácot, végre van valakinél esélyem. És ez a dal, eszméletlen. Mikor elhatároztam volna, hogy odamegyek, egy fiú megelőzött. Ahogy láttam, csapja neki a szelet, és ezt Maya nem szalasztja el. Elkezdtek ők is táncolni. Míg én ezen gondolkoztam, Daniel dumált nekem, mint a fába szorult féreg, nem tudta abbahagyni a locsi-fecsit. Épp valami fontosról dumált, mert azzal kezdte, hogy valami fontosat akar mondani. De persze én a zenétől semmit nem hallottam. Na jó, igazából hallottam, de barátnőmre és a jövőbeli barátjára figyeltem. Jó lenne tudni, hogy vajon Ő is szemmel tart-e? Épp egy lassú szám következett, így Dan karjába ugrottam. Nem lökött el magától, ez nem jelenthet túlságosan rosszat.
~Dylan szemszöge~
Miután lenyugodtunk, én tovább szórakoztattam magam. A mellettem fekvő lány meg csak nézett, néhol röhögött rajtam. De nem érdekelt. Míg én motyogtam magamban, hogy ki kedvel kit, addig Ő közbeszólt.
-Látom, hogy szeretheted a csajt, hogy így álmodozgatsz. De Ő nem így gondolja. Különben nem csinálnád ezt a marhaságot.
Abbahagytam tevékenységemet és csak bámultam. Igaza van. Nem várhatok mindig a csodára várva. Előbb utóbb valamelyik falka tag megtámadja a szarvast. De ha nem leszek elég gyors, mások elveszik tőlem a lehetőséget, és akkor már övé a zsákmány. Amúgy....hogy hívnak?
-Spencer.
-Dylan. Hogy kerültél ide? -informálódtam.
-Fennakadtam a kerítésen. A gyomromba fúródott a hegyes vége. Nem szúrt át teljesen. De nyomot fog hagyni. És te? Olyan jól el vagy.
-Fogalmazzunk úgy, hogy megmentettem egy lány életét. Azt a lányét. Párszor bejött hozzám. Éreztem valamit közöttünk, de számára csak foszlány.
Ajtó nyikorgást hallottam, Tyler jött be.
-Szia haver, látom, hogy jobban vagy. Úgy tűnik, sikerült elfelejtened Mayát. -viccelődött.
-Nem, nem felejtettem el. Ő Spencer. A betegtársam.
-Hali. -köszönt barátom, de a csajt nem nagyon foglalkoztatta. Azért odaköszönt egy sziát, hogy ne legyen bunkó.
~Maya szemszöge~
Annyira elfáradtam. Kértem egy kis pihenőt Wrentől. Dana mellé leültem. Megkérdeztem tőle, hogy milyen a partnere. Kérdés van, a válasz elúszott. Elmondta nekem, hogy figyelt minket Wrennel és ezért nem nagyon reagált Daniel válaszaira, amitől a srác kicsit megsértődött. Ha legközelebb találkozik vele, akkor megbeszélik. Dy életében ugyanannyit randizott, mint én. Talán kicsit kevesebbet. Drukkolok neki, hogy összejöjjön. Jó fejnek tűnik ez a Daniel első látásra. De én sem panaszkodhatok. Wren nagyon kedves. Örömömet Dylan gondolata sorvasztotta el. Örültem volna neki, ha itt van a bulin. Bár nem Shawn haverja, attól még meghívhattam volna, ha nem így alakulnak a dolgok. Neki köszönhetem, hogy van ez a buli, hogy megismerhetek egy aranyos srácot.
A következő rész tartalmából:
Azért a műtéttől picit félek...
Úgy döntöttem, hogy el is hívom egy randira.
El kell hívnom randira. Jajj, a szerelem...
A szívem egyik része, elvan veszve.
-Egyáltalán...akarsz róla beszélni?
Köszönjük a megtekintést, reméljük, hogy tetszett :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése